A szenvedély hajtóerő, indukátor, de csak egy vékony határvonal választja el a függőség destruktív állapotától. Az egyik teremthet és örömforrás is lehet, a másik csak rombolni képes és egy rövid ideig válhat boldogítóvá.
Az identitásukat kereső és éppen a kialakításában munkálkodó fiatalkorúak szinte nagy része kipróbál, vagy ki fog próbálni valami tudatállapot módosítót. A modern társadalom addiktivitást elősegítő terepe ezeket a szereket szinte tálcán kínálja nekik.
A fiatalkori szerhasználatok nem mindig vezetnek felnőttkori függőséghez. Egy amerikai kutatás szerint, aki 14 éves kor alatt próbál ki bármilyen szert, annak 34 %-a válik később addiktív szerhasználóvá. Ez az arány csökken, ha minél később ...

X, gyermekként függő családban nőtt fel, majd fiatal felnőtté válva teljesen szembefordult a szülői elvárásokkal. Amilyen erősnek érezte a kötődését a családjához, annyira intenzíven igyekezett távol kerülni tőlük. Végül X teljesen megszakította a kapcsolatot velük. Így több energiája maradt az önálló élet és a saját család kialakítására. Ez sikerült és párkapcsolata is lett.

Telt az idő és furcsa dolgot vett észre. Bár a kapcsolatot megszakította a családdal, most a párjával éppen úgy érzi magát, mintha otthon lenne. „Már megint ezt csinálod! Mindig csak ezt csinálod!” Ugyanazok a körök, veszekedések, minták, hangulat és a vágy, hogy megszabaduljon ettől, hiszen nem véletlenül hagyta maga mögött a családot.
...

A trauma kérdésköre iránt már régóta érdeklődnek a pszichológusok. Intuíciónk és a tudományos kutatások is arra engednek következtetni, hogy a szerfogyasztás és az alkoholizmus hátterében sokszor valamilyen feldolgozatlan trauma állhat, hiszen a trauma átélése a legtöbb esetben olyan megnövekedett, káros stresszel együttjáró helyzet, melyben a korábbi világkép és a magunkról, másokról, a világról alkotott hiedelmeink összeomlása nyomán keletkező űr és zavar kóros feszültségi állapotot hoz létre. Minderre megoldást nyújthatnak a különböző szerek, melyek ideig óráig palástolhatják vagy feloldhatják az imént leírt űrrel együtt járó kellemetlen gondolatokat és érzéseket. 

Ez a helyzet azonban egy új valóság ...

Az alkoholizmus családi betegség.  Ez a meglátás egyre inkább közhely mindenkinek, aki így vagy úgy, de kapcsolatba került a függőséggel. Érdekes módon, minél inkább közhellyé vált ez a megállapítás, annál inkább elveszett a valódi értelme és fontossága. Mára csak annyit jelent, hogy az alkoholistának van családja. Apja-anyja, esetleg párja, gyerekei... (ami ehhez legtöbbször kapcsolódik, hogy ők általában hátráltatják a felépülést és jobb lenne megszabadulni tőlük, nem lehet velük mihez kezdeni). Ennél azonban komplexebb a helyzet.  

Az alkoholizmus családi betegség. A függő az alkohol köré építi az életét. A család pedig a függő köré. Az alkoholizmus szégyen, ezért el kell rejteni a világ elől. Így a család is ...

Azt gondolom, hogy nem a számok a fontosak, hanem a folyamatok és az arányok. Nézhetjük bármilyen oldalról is a végeredmény ugyanaz.

Egy olyan diszfunkcionálisan működő családban, ahol akár a transzgenerációs mintázatok továbböröklődése miatt, az egyik vagy mindkét szülő szerhasználó, nagyon erős és egész életre kiható hatások érik  a gyerekeket.

Nincsenek pontos adatok és kutatások erről Magyarországon, de a nemzetközi vizsgálatok azt mutatják, hogy azok közül, aki ilyen ...

A függő emberek számára komoly kihívást jelent az érzelmek felismerése, megnevezése, kifejezése, és leginkább azok kezelése, melynek nehézsége nem korlátozódik csupán a negatív érzések enyhítésére és túlélésére, mint például a harag, bűntudat és lehangoltság, hanem ugyanúgy zavart kelthetnek az olyan pozitív érzések is, mint például a szeretet, sikerélmény és boldogság. Miként tekinthető a szerfogyasztás egy nem megfelelő kísérletként az érzelmek szabályozására? Miért fontos mindez a felépülés szempontjából? 

A szerhasználat, mint érzelemszabályozási eszköz

Sokan hivatkoznak olyan mondatokra, mint hogy: “Azért iszok, hogy jobban legyek.”, “Nem bírom elviselni ezt a fájdalmat a drogok nélkül”, ...

Sokszor halljuk a klienseinktől azokat a mondatokat, hogy: „Nem értem miért csinálom ezt újra és újra, hiszen már rég nem élvezem”, „Nem akartam inni, de mégis a kocsmában kötöttem ki” „Szenvedek tőle, de nem tudok leállni”. A mai cikkünkben erre a jelenségre próbálunk választ adni.

A függőséget olyan krónikus és progresszív betegségként tartják számon, melynek egyik legfőbb jellemzője a kontrollvesztettség. Ez a kontrollvesztettség elsősorban a függőséggel kapcsolatos, szerkereső, szerfogyasztó viselkedésekre vonatkozik. A viselkedés feletti kontroll elvesztése egy folyamat eredménye, melynek kezdetekor a szerhasználat egy célirányos cselekvés volt. Kontrollálhatóság szempontjából megkülönböztetünk célirányos és ...

"Így, hogy több mint 40 éve űzöm ezt az őrületes szakmát, meglepett a felismerés : többé nem hiszek az emberben mint egyénben. Nem létezik olyan ember, aki egyedülálló. Családjaink letöredezett, sodródó darabjaiként keringünk és kísérletezünk azzal, hogy éljük életünket. Miközben az élet teljes egészében - és a patológia teljes egészében - interperszonális, emberek közti kapcsolatként értelmezhető. Ha csak egyetlen ember belső pszichikai folyamataira fókuszálunk, azzal az élet oly mértékben leegyszerűsített képét alkotjuk meg, hogy azzal irreális mértékben egyszerűsítjük le az életet magát."¹

Ha függő van a családban, az minden családtagra valamint a család egészére is hatással van. Ez a hatás megjelenhet ...

 A társfüggőség vagy kodependencia fogalma az alkoholizmussal küzdő családokkal végzett terápiák során fejlődött ki. Az ivás szükségképpen kihat az egész családra és a szétesés felé húzza a rendszert. A rendszer viszont egyensúlyra törekszik. Így az ivással párhuzamosan kialakul egyfajta ellensúly, ami a család összetartása felé húz, ez az ellensúly a társfüggő viselkedés.

Definíció szerint: „A kodependendens személynek problémái vannak a kontroll és a bizalom területein, függőség alakul ki más személyekkel kapcsolatban, retteg attól, hogy a számára fontos személy elhagyja őt. A kapcsolat fenntartása érdekében a személy partnere bármilyen, a számára negatív következményekkel járó viselkedését (pl. ...

"Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba; s ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvizet: változó egyéniséged alatt megtalálod a változatlan létezést." 

( Weöres Sándor: A teljesség felé)

Hosszú évek, évtizedek önismereti munkája után is nagyon nehéz, vagy egyáltalán nem is megválaszolható ez a kérdés. Mert láttam, észleltem és megtapasztaltam magam már gyerekként, testvérként, drogosként, férjként, barátként, szeretőként, pár egyik tagjaként, apaként és még sorolhatnám milyen formában, de igazából, hogy ki vagyok én, ki vagyok valójában én , azt megtalálni és azután vele lenni, az egy nagy feladat és soha nincs vége. 

Hogy kapcsolódik ez a kérdés a függőséghez? Azt gondolom, és ...