Mai világunkban egyáltalán nem könnyű valódi, hosszú életű, kölcsönös elfogadáson, szereteten és támogatáson alapuló  párkapcsolatot kialakítani. Sokan foglalkoznak a kérdéssel, mi a hosszú és jól működő párkapcsolatok titka. Hogyan lehet egy jól működő párkapcsolatot megteremteni, illetve törekedni a megélésére. Egyre gyakrabban szembesülök azzal, hogy a szerelem, a vágyak,  a szeretet és az intimitás iránti igényünk a képzeletünk szülte világban ragad, és nem tud a valóságban utat kapni a beteljesüléshez, így a valódi kapcsolat iránti igény  csak a vágy állapot szintjén lelhető fel, és nem a valóságban teremtődik meg. De mi is lehet az oka ennek? Miért van olyan sok ember egyedül a társadalomban? Vagy ellenkezőleg, miért van annyi boldogtalan kapcsolat?

Egy biztos, hogy a kora gyermekkori történések, a kötődés jelensége nagyban befolyásolja a későbbi párválasztás lehetőségét. Az első számú gondozóval, az anyával való kapcsolatban kialakuló bensőséges állapot, kötődés vagy éppen annak hiánya ki fog hatni a későbbi években az emberi kapcsolataink alakulására. Meghatározó gyermekkori élményeink nagyban befolyásolják, hogy miképpen tudunk felnőttként kötődni, merni elköteleződni egy valódi párkapcsolatban. 

Egyik alapfeltétele azt gondolom az elmélyült, biztonságos kötődésen alapuló kapcsolatoknak az intimitás megteremtése. Ebben a rövid írásban elsősorban az intimitás témakörét szeretném körüljárni, amely jelenség által nagyobb lehetőségünk adódik tartósabb és boldogabb párkapcsolatot kialakítani. 

Ahhoz, hogy az intimitás iránti igényünk kifejezzük, mindenképp szükséges egy alapvető önismeret, amely segít a szükségleteink feltárásában és megfogalmazásában, illetve az önismeret segítségével valamint érzéseink megélésével kerülhetünk igazán közel önmagunkhoz. Az önismeretünk segítségével sokkal inkább rálelhetünk arra, hogy milyen párkapcsolatra is vágyunk igazán, és megérthetjük működésünket, viselkedésünket, reakcióinkat a kapcsolatainkban. Az intimitás szóról a legtöbb esetben az emberek számára a szexuális együttlét, a nemi aktus, a szex világa és maga az erotika, a szenvedély jelensége jut elsőként eszébe. Sok kapcsolat épül önmagában csupán a szexualitásra, és hiányzik belőle a valódi intimitás megélése, a meghittség érzése és önmagunk feltárulkozásának lehetősége. Ezzel nem azt szeretném hangsúlyozni, hogy a szexuális energiára és együttlétre ne volna szükség egy kapcsolatban, hiszen ezek is fontos tényezők egy jól működő kapcsolat során. Kémia és vonzalom, ezek indítják el a vágyat a bizonyos másik fél iránt, és alapozzák meg egyrészt a szerelem érzését. A szex egy alapvető mozgatórugó a kapcsolatban. Az intimitás megélése viszont egy következő nagyon fontos tényező, amely nemcsak a szexuális együttlét során teljesülhet be, hiszen elsősorban nem a testiségre, a testi együttlétre fókuszál, hanem a másik előtt való lelki megnyílásra.  

Az intimitás megnyilvánul egy jól működő kapcsolatban önmagában az őszinteségben,  amely a bizalom megteremtésén alapul. Jó esetben tehát, a kapcsolatok alapját képezik a bizalom, az elfogadás légköre, a szeretett személy előtt való feltárulkozás esélye.

Elmondhatom a kapcsolatban, hogy mi van velem, mi foglalkoztat, hogy érzem magam a mindennapokban. Beszélhetek esetleges félelmeimről, magamban felismert negatív tulajdonságaimról, esetleges jellemhibáimról, nyílt kommunikációt alkalmazhatok. Megoszthatom a terveim, a vágyaim, az ötleteim, az elképzeléseim anélkül, hogy megszégyenülnék a másik előtt. Azokban a kapcsolatokban, ahol lehetőség van beszélni az érzésekről, a nehézségekről, a vágyakról, az aggodalomról, a félelemről ott jelen van a bizalom és a biztonság állapota. Ott megtalálható a figyelmesség és a másikhoz való odafordulás készsége. Az intimitás egyfajta kölcsönös elfogadás, hogy bármit elmondhatok a másiknak anélkül, hogy elutasítva lennék, vagy megvetést kapnék. Bátorság is kell ahhoz, hogy az érzéseinket, akár a létező gyengeségeinket, a bizonytalanságunkat, a sebezhetőségünket, a nehéz érzéseinket vállalni tudjuk a kapcsolatunkban. Az intimitás állapota tehát egyfajta kölcsönös egység, és szeretet állapot, hogy bármit elmondhatok az érzéseimmel kapcsolatban, a másik nyitott rám, szeretettel fordul irányomba és én is tudok így kapcsolódni hozzá. 

Pszichológusként elsősorban szenvedélybetegekkel foglalkozom. A munkám során gyakran eljön az a pillanat és egyben meghatározó pont, amikor felépülésben lévő férfi pácienseim felteszik a kérdést önmaguknak:

Hogyan közeledhetnék egy nőhöz? Számtalan gondolatot, kérdést fogalmaztak már meg önmaguknak azzal kapcsolatban, hogyan tudnának egy értékes kapcsolatot kialakítani. Miért siklottak ki az előző kapcsolatok, vagy éppen miért nem tudtak elindulni. A kérdések mögött mindig megjelennek a félelmek, az önértékelési problémák, a rendkívül alacsony önbizalom.  Ilyenkor hallom a következő mondatokat:

Ezeket a bevésődött félelmeket kidolgozni önmagunkból egyáltalán nem könnyű feladat, de ugyanakkor nem is lehetetlen. Idő, elszántság, személyes szándék a változásra és bátorság, valamint terápia amely jó alapokat adhat a felépülésben. Továbbá a kulcs az önismeret, melynek segítségével képessé válhatunk egy reális önértékelés kialakítására, és a magabiztosság elsajátítására.

Egy függő személyre alapvetően jellemző az érzelmek szabályozásának, kezelésének nehézsége. Általában a szerhasználat, mint öngyógyítási mechanizmus történik az érzések kezelésére vonatkozóan, azokat vagy éppen elnyomni, távolítani próbálja magától az egyén vagy éppen azok hiányának pótlására használja a választott szert, például az alkoholt vagy a különböző drogokat. 

 Ennek hátterében tapasztalható egy rendkívül alacsony önértékelés, a magas fokú bizalmatlanság érzés másokkal szemben és a kisebbrendűség érzés. Legtöbben ezt hozzák a családjukból, nem volt elég szeretet, nem lehetett beszélni az érzelmekről, és a családból többnyire hiányzott az érzelmi biztonság, az őszinte kommunikáció megléte. Általában az a személy, aki szerhasználati problémával küzd nagy valószínűséggel a felmenői között is megtapasztalta ezt, hasonló mintát látott például a szülőktől, nagyszülőktől. A mintakövetés pedig nem csak a szerhasználatban tünetezik, hanem egyfajta függő működésben is manifesztálódik, a személyiség sérül, és bevésődik, hogy az érzelmekről nem szabad beszélni, az érzelmi hiányt pedig valamilyen szerrel kell pótolni. 

A legtöbb függő személy tekintetéből a segítségkérés során riadtság árad, a szégyenkezés, a félelmekkel teli  és kisebbrendűség állapotról árulkodnak a szemek és a túlérzékeny lelkületről,  és  mindezek következtében megjelenő alapvető intimitás probléma is fókuszba kerül, miután kiderül, hogy általában elakadások vannak ezzel kapcsolatban is. 

Hogyan lehet ezen változtatni az önsegítő közösség segítségével? 

A függőségből való felépülés egyik lehetősége az önsegítő közösségbe való csatlakozás, amely a józanság megtartásában segítő erőt és kapaszkodót nyújthat a mindennapokban. Egy függő személy általában a kapcsolatokon keresztül betegszik meg, de a kapcsolatokon keresztül tud gyógyulni is. Az önsegítő közösségben lehetőség nyílhat a felépülés mentén a bizalom újbóli megélésére, vagy annak kialakítására. A közösség kapcsolati hálóján keresztül meg lehet élni az elfogadást, a feltétel nélküli szeretetet.

Egy függő személy alapvető problémái megmutatkoznak az elköteleződés hiányában és az intimitás kerülésben is. Ahogyan az önsegítő közösség, vagy a 12 lépéses szemlélet segítségével egyre közelebb kerülhet önmagához, érzéseihez a felépülésben lévő személy, úgy egyre jobban lehetősége is tud nyílni egy értékes párkapcsolatra. Az önreflexió mélyülése, az érzelmekkel való folyamatos foglalkozás segít egy reális önértékelés, egy egészséges énkép kialakításában. Egy önmagával békében és elfogadásban lévő személy tud igazán egy tartós, valódi párkapcsolatra nyitottá válni, és félelmeit felszámolni. 

Írta: Nagy Zsuzsanna Natália pszichológus

https://www.facebook.com/orczyklub/