Sóvárgás az érzelmek tükrében
Miután a szenvedélybetegek meglelik, hogy miért lenne érdemes megválni függőségük tárgyától, elkezdenek azon dolgozni, hogy egyre hosszabb ideig képesek legyenek fenntartani az absztinenciát. Törekvésük legnagyobb ellensége, pedig általában a sóvárgás. Mai cikkünkben a sóvárgás természetéről, kezelhetőségének fontosságáról és az érzelmekkel való viszonyáról olvashatnak.
A sóvárgás nem más, mint egy leküzdhetetlen belső vágy, ami a szenvedélybeteget megszállottan szenvedélye tárgya felé hajtja. Ez megnyilvánulhat a szerre és a fogyasztásra szűkült gondolkodásban, illetve egyfajta belső feszültségben, ami cselekvésre készteti a személyt. A szerhasználattal átitatott gondolkodás veszélye abban rejlik, hogy ellehetetleníti a cselekvés feletti józan mérlegelést, ami által a függők viselkedése sokszor mellőz minden tudatosságot és teljesen a megszokott automatizmusok rabjává válik. Jó hír viszont, hogy a sóvárgás is egy tanult reakció, amit a megfelelő technikák alkalmazásával kezelhetővé lehet tenni.
A sóvárgás kezelhetővé tételét jelentősen befolyásolja, hogy a függő személy hogyan vélekedik a sóvárgásról.
Hogyha a sóvárgásra egy kontrollálhatatlan, lehengerlő, progresszívan erősödő és soha el nem múló belső állapotként gondolnak, az önbeteljesítő jóslatként tud hatni arra, hogy a függő valójában mennyire lesz képes kezelni saját fogyasztási vágyát. Amennyiben viszont úgy vélekedik a sóvárgásról, mint egy teljesen természetes, a betegsége részét képező, periodikusan felbukkanó élményről, amit a megfelelő módszerrel a helyén tud kezelni, megnöveli a saját esélyét arra, hogy ez az elgondolás a gyakorlatban is hasonlatosan valósuljon meg.
Mivel sóvárgás közben a szenvedélybetegek alacsonyabb tudatossági szinttel jellemezhetők, ilyenkor az egyik legjobban alkalmazható technikának a tudatosság növelése és az impulzivitás csökkentése szokott bizonyulni.
A tudatosságot azon belső és külső ingerek azonosításával lehet növelni, amik a függőben elindítják a sóvárgást.
Ilyen lehet a fogyasztás helyszíne, a fogyasztótársak jelenléte, meghatározott helyzetek, események, illetve olyan gondolatok és érzelmi állapotok, amik a függőt fogyasztásra sarkallják. Amennyiben képessé váltak ezeket a helyzeteket sikeresen azonosítani, érdemes olyan stratégiákat kidolgozni, amik alternatívát jelenthetnek a szerfogyasztással szemben.
Például javasolt olyan tevékenységi listát összeállítani, amit a függő viselkedés helyett végezhetnek. Egy ilyen lista több szempontból is kedvező hatással bír: egyrészt enyhíti a cselekvési készenlét feszültségét, másrészt képes kizökkenteni a függőt megszokott forgatókönyvéből és apránként segít felülírni azt. A sóvárgás a felépülés kezdeti szakaszában erősebb és gyakoribb, majd a józanul töltött idő előre haladtával egyre inkább enyhülni szokott. Véglegesen viszont nem szűnik meg.
Mivel a szenvedélybetegségek kialakulásának hátterében legtöbbször az érzelmi élet zavara áll, a sóvárgás is sokszor az érzelmileg telített helyzetekben szokott jelentkezni.
De mit is jelent pontosan az, hogy az érzelmi élet zavara és hogyan alakul ki?
A válasz a kora gyermekkori, érzelmekkel kapcsolatos élményekben keresendő. A magas intenzitású pozitív érzelmek korai átélése segíti a gyermekeket abban, hogy az intenzív érzelmeket merjék közel engedni magukhoz, mind az átélés, mind a megértés szintjén. A függővé lett személyek gyermekként a magas intenzitású érzelmek közül, viszont túlnyomórészt a negatív tartományba sorolható érzelmeket élték át.
Tehát ha nagyon intenzívből jót tapasztalunk, nyitottá válunk az intenzív érzelmek befogadására, akkor is, ha negatívak, mert megtanuljuk, hogy érezni jó. Ha a magas intenzitású érzelmekből kezdetben túlnyomórészt negatív töltésűeket tapasztalunk, akkor viszont azt tanuljuk meg, hogy érezni fenyegető és kerülni fogjuk az intenzív érzelmek átélését, ami egy belső ürességélményhez fog egy idő után vezetni.
Mindezen élmények hatására a függők mindent megtesznek azért, hogy ne kelljen érezniük, ami egyfajta járatlanságot eredményezhet az érzelmek világában.
Amikor az absztinencia mellett döntenek, elkerülhetetlenül szembesülni fognak saját készségbeli hiányosságaikkal az érzelmek terén. A járatlanság és az eszköztelenség nyomasztó volta, pedig elindíthatja a szenvedélybetegben a jól bevált érzelemkerülő módszer utáni vágyakozást. Éppen emiatt tartjuk fontosnak, hogy az érzelmek felismerését, megkülönböztetését, kifejezését, megélhetőségét és az érzelmekkel kapcsolatos hiedelmeket segítsünk a klienseinknek feltérképezni, fejleszteni, megérteni és felülvizsgálni. Az érzelmek és a függőség kapcsolatáról ebben a cikkünkben olvashatnak bővebben.
Írta: Zadravecz Annamária
https://www.facebook.com/orczyklub/
Felhasznált irodalom:
Bóna A., Kun B., Kökönyei Gy., & Demetrovics Zs. (2013). Az affektív szabályozás zavarai és következményei. Evészavarok és addiktív betegségek. Magyar Pszichológiai Szemle, 68(1), 71-88.
William, R. E., Kraft, J. S. (2019). A tudatos jelenlét a függőségből kivezető úton. Útmutató a függőségi viselkedésformákat előhívó bánat, stressz és harag kezeléséhez. Budapest: Oriold és Társai.
Petke, Zs. & Tremkó, M. (2018). Felépülés a függőségből: szerencsejáték és szerhasználat. Medicina Kiadó, Budapest.
Khosravani, V., Bastan, F. S., Ghorbani, F., Kamali, Z. (2017). Difficulties in emoition regulation mediate negative and positive affects and craving in alcoholic patients. Addictive Behaviors (71): 75-81.
