Sokszor halljuk a klienseinktől azokat a mondatokat, hogy: „Nem értem miért csinálom ezt újra és újra, hiszen már rég nem élvezem”, „Nem akartam inni, de mégis a kocsmában kötöttem ki” „Szenvedek tőle, de nem tudok leállni”. A mai cikkünkben erre a jelenségre próbálunk választ adni.

A függőséget olyan krónikus és progresszív betegségként tartják számon, melynek egyik legfőbb jellemzője a kontrollvesztettség. Ez a kontrollvesztettség elsősorban a függőséggel kapcsolatos, szerkereső, szerfogyasztó viselkedésekre vonatkozik. A viselkedés feletti kontroll elvesztése egy folyamat eredménye, melynek kezdetekor a szerhasználat egy célirányos cselekvés volt. Kontrollálhatóság szempontjából megkülönböztetünk célirányos és kényszeres viselkedéseket. Célirányosnak akkor tekintünk egy cselekvést, ha a cselekvő a végrehajtás előtt mérlegeli a viselkedés hasznosságát és amennyiben az adott cselekvésből nem származik jutalom, képes felhagyni az elvégzésével. Ezzel szemben kényszeresnek azt a viselkedést tekintjük, amelyet a személy annak negatív következményei ellenére sem képes abbahagyni, azokra nézve érzéketlenné válik.

A függőséget okozó szereket általában euforizáló, fájdalomcsillapító, szorongás- és gátlásoldó hatásukért kezdik el használni az emberek. Mikor azt tapasztalják, hogy ezek a szerek vagy viselkedések tényleg képesek időlegesen boldogabbá, nyugodtabbá, magabiztosabbá tenni őket megtanulják, hogy ez egy hasznos tevékenység és egyre gyakrabban fognak fogyasztani, hogy újra átéljék ezt a kellemesebb létállapotot. Ezt a jelenséget a függőség tanuláselméleti megközelítésének képviselői – akik szerint a függőség egy kóros tanulási folyamat eredménye – pozitív megerősítésnek nevezik, mely a szerhasználat kezdeti időszakára jellemző. A szerhasználat kései időszakában (mikor az alkalmi szerfogyasztás függőséggé válik), viszont a negatív megerősítés dominál, mely során a függő már azért fogyaszt, hogy megszüntesse a szer negatív hatásait (elvonási tünetek, sóvárgás, bűntudat, személyközi konfliktusok).

Az egyre gyakoribb szerhasználat az idegrendszeri működést és a megismerő folyamatokat egyaránt megváltoztatja. Az addiktív potenciállal rendelkező szerek elsősorban az agy jutalmazórendszerére hatnak, ezzel fokozva az újabb fogyasztásra való hajlandóságot, ám ezen kívül módosítják az önkontrollért, az emlékezetért, az érzelmekért, a figyelemért és az asszociatív kapcsolatok kialakításért felelős agyterületek működését is.

Az asszociatív kapcsolatokért felelős agyterületek megváltozottságából fakad az is, hogy bizonyos idő elteltével egyes környezeti ingerek, mint a szerhasználat helyszíne, a hozzá társuló érzelmi állapot és gondolatvilág, vagy éppen a fogyasztó társak jelenléte később már önmagukban is képesek felidézni a függőben a szerhasználat gondolatát, ezzel előidézve a sóvárgást és a fogyasztást.

Ahogy a vágy szükségletté válik, úgy válik a viselkedés is célirányosról szokásszerűvé. A szokás egy olyan sztereotip és repetitív cselekvés, melyet nagyon alacsony tudatossági szint jellemez.Csináljuk, de már nem igazán értjük miért. Levált az eredeti céljáról és már csak azért végezzük, mert hozzátársítottuk bizonyos helyzetekhez, állapotokhoz, személyekhez és ha megjelenik a hívóinger, növekszik a belső feszültség a tevékenység elvégzésére. Ezt a belső feszültséget nevezzük sóvárgásnak, ami egy leküzdhetetlen vágyat jelent a függőség tárgya iránt. A sóvárgás háromféleképp fejti ki a hatását, hogy fenntartsa a függő viselkedést: átállítja a figyelmi fókuszt a függőség szempontjából releváns ingerekre, automatikusan egy szerkereső, megközelítő viselkedést indít és erős érzelmi állapotba hozza a személyt, ami a fogyasztás élvezeti értékének csökkenésével arányosan progresszíven növekszik.

A fentebb ismertetett folyamatot egy fiktív példán keresztül szemléltetjük:

Géza 45 éves, 15 éve küzd alkoholproblémákkal. Korábban szociális nagyivó volt, alkalomszerűen, társaságban fogyasztott alkoholt. Alkoholfogyasztása akkor kezdett függőséggé válni, mikor új beosztásba került munkahelyén, ahol sokkal nagyobb terhelésnek volt kitéve. Az új feladatokkal járó feszültséget ivással kezdte levezetni és ez eleinte működőképes megoldásnak látszott, hiszen az italtól tényleg el tudott lazulni. Túlterhelődését nem merte kifejezni a felettese felé, csak arra lett figyelmes, hogy mindennap egyre jobban várja, hogy végre betérjen a hazafelé útba eső kocsmába. Az egyre rendszeresebb italozáshoz egyre több külső és belső hívóinger kezdett el tapadni (munkahely, szintén italozó kollégák, munkahelyhez kötődő érzelmi állapot és gondolatok, hazaút, kocsma), ami egyre gyakrabban juttatta Géza eszébe az ivás gondolatát. A folyamatos távollét és az ittas hazaérkezés a családi kapcsolataira is kihatott: feleségével napi szintűvé váltak a veszekedések, gyermekeit elhanyagolta vagy, ha épp otthon volt türelmetlenné vált velük szemben. Így már az otthoni környezete és az események kapcsán megélt érzések is az ivás gondolatát hívták Gézában. A rendszeresen beiktatott kocsmázás egy idő után szokássá vált és Géza már nem tudott anélkül hazamenni, hogy be ne térjen a szokott törzshelyére, mivel egyrészt folyamatosan az ivás gondolata járt az eszébe, másrészt egy rendkívül erős késztetés kerítette ilyenkor hatalmába, aminek nem tudott ellenállni. Már nem szabad választásból tért be, hanem azért, mert úgy érezte, muszáj.

Mindezek miatt a felépülés kezdeti fázisában kiemelkedően fontosnak tartjuk a tudatosság növelése által kezelhetővé tenni a sóvárgást, illetve azonosítani azokat a külső és belső tényezőket, amik a felépülésben lévő klienseinket a fogyasztásra késztethetik.

Írta: Zadravecz Annamária

https://www.facebook.com/orczyklub/

Felhasznált irodalom:

Patrono, E., Gasbarri, A., Tomaz, C., Nishijo, H. (2016). Transotionality in addiction: A „temporal continuum” hypoteses involving the aberrant motivation, the hedonic dysregulation and the aberrant learning. Medical Hypotheses, 93. 62-70.

Perales, J. C., King, D. L., Navas, J. F., Schimmenti, A., Secsousse, G., Starcevic, V., van Holst, R. J., Billieux, J. (2020). Neurscience and Biobehavioral Reviews, 108. 771-780.

Torregrossa, M. M., Corlett, P. R., Taylor, J. R. (2011). Aberrant learning and memory in addiction. Neurobiology of Learning and Memory, 96(4), 609-623.

Petke, Zs. & Tremkó, M. (2018). Felépülés a függőségből: szerencsejáték és szerhasználat. Medicina Kiadó, Budapest.