A trauma kérdésköre iránt már régóta érdeklődnek a pszichológusok. Intuíciónk és a tudományos kutatások is arra engednek következtetni, hogy a szerfogyasztás és az alkoholizmus hátterében sokszor valamilyen feldolgozatlan trauma állhat, hiszen a trauma átélése a legtöbb esetben olyan megnövekedett, káros stresszel együttjáró helyzet, melyben a korábbi világkép és a magunkról, másokról, a világról alkotott hiedelmeink összeomlása nyomán keletkező űr és zavar kóros feszültségi állapotot hoz létre. Minderre megoldást nyújthatnak a különböző szerek, melyek ideig óráig palástolhatják vagy feloldhatják az imént leírt űrrel együtt járó kellemetlen gondolatokat és érzéseket. 

Ez a helyzet azonban egy új valóság és világkép kialakításának lehetőségét is magában hordozza, és esélyt teremthet ellenállóbb belső rendszerek kialakítására is. Ezek kialakulásának folyamatát nevezzük poszttraumás növekedésnek. Fogalma röviden: “nagyfokú kihívást hozó életeseményekkel való küzdelem talaján megélt pozitív pszichológiai változás. Fontos jellemzője, hogy a személyiség integráltsága, működési szintje meghaladja a traumát megelőző szintet.” A poszttraumás növekedésnek 5 alapvető területét határozták meg:

Az előbb leírt és részletezett folyamat kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit az Anonim Alkoholistáknál a 12 lépésen dolgozva, a mélypont utáni felépülésként képzelünk el.  A mélypont a szerfüggők, így az alkoholisták életében is, egy olyan sorsfordító állomás, melynek átélése során az egyén kellő mértékű szenvedést érez arra, hogy elkezdje józanodását. A józanság “a felépülő személy változásra való törekvését, állandó önátalakítását, reflektált létmódját, és folyamatos önkorrekcióját, vagyis az önmeghaladás műveleteit jelöli.”  

Bateson egy olyan  szemléleti váltás szükségességét írja le a mélypont során, melyben az alkoholista felszámolja saját különlegességének a tudatát, és “egy szembenálló kapcsolat helyett egy kiegészítő viszony jön létre a másikkal, az univerzummal és a Gondviselővel. Az alkoholista immár nem küzd az addikciójával, hanem elfogadja azt, mint énjének, mint életének integráns részét. A mélypont a poszttraumás növekedés elindítója is lehet. Az iménti idézetben említett batesoni váltás hozzájárulhat a “szorosabb és intimebb kapcsolatokhoz másokkal”. A “személyes erő növekedett érzése” és az “új életlehetőségek felfedezése” a tehetetlenség beismerését célzó - a mélypont krízise után elsőként teljesítendő - első lépéssel hozhatók párhuzamba, mely magában foglalja egy új értékrend, egy új létmód, egy új identitás kialakításának lehetőségét, valamint hozzájárul a szerért és a szer ellen folytatott küzdelem feladásához, mely megteremtheti azt a létállapotot, melyet József Attila úgy ír le, hogy “gyenge létemre így vagyok erős”. Továbbá a lépéseken való munka egy folyamatos - ám esetleges visszacsúszásoktól sem mentes - növekedés ígéretét rejti magában. Az utolsó dimenzió, a “spirituális fejlődés” és az AA kapcsolatával kapcsolatban azt találták, hogy azok, akiket magasabb spiritualitás/vallásosság jellemzett, azok kevesebb alkohol elfogyasztásáról számoltak be heti szinten, és ez a kapcsolat erősebb volt azoknál, akik az előnytalálás magasabb szintjéről adtak számot. 

Ezért is szoktuk alapítványunknál minden felépülő félben lévő alkoholistának ajánlani az Anonim Alkoholisták programját. 

Írta: Sinka Ármin
https://www.facebook.com/orczyklub/

Felhasznált irodalmak

Bateson, G. (1971). The cybernetics of "self": A theory of alcoholism. Psychiatry: Journal for the Study of Interpersonal Processes, 34(1), 1–18.

Nagy, Zs. (2018). Az üveghegyen túl. A felépülés életrendje és értékrendje 12 lépéses programokban józanodó szerfüggők körében. L’Harmattan Kiadó, Budapest

Rácz, J. (2005). “A függőségtől a felszabadulásig”. Drogos önéletleírások. Budapesti Könyvszemle, 17, 49-57.

Rigó, A., Zsigmond, O. (2015). A szomatikus betegség mint trauma. In: Kiss, E. Cs. (szerk.), Sz. Makó, H. (szerk.) Gyász, krízis, trauma és a megküzdés lélektana. Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, n. h.