A szenvedély hajtóerő, indukátor, de csak egy vékony határvonal választja el a függőség destruktív állapotától. Az egyik teremthet és örömforrás is lehet, a másik csak rombolni képes és egy rövid ideig válhat boldogítóvá.
Az identitásukat kereső és éppen a kialakításában munkálkodó fiatalkorúak szinte nagy része kipróbál, vagy ki fog próbálni valami tudatállapot módosítót. A modern társadalom addiktivitást elősegítő terepe ezeket a szereket szinte tálcán kínálja nekik.
A fiatalkori szerhasználatok nem mindig vezetnek felnőttkori függőséghez. Egy amerikai kutatás szerint, aki 14 éves kor alatt próbál ki bármilyen szert, annak 34 %-a válik később addiktív szerhasználóvá. Ez az arány csökken, ha minél később próbálja ki valaki.
Mit tehet egy szülő, ha azt veszi észre, hogy gyermeke bódult állapotban érkezik meg egy buliból, vagy ha éjszakákon át számítógépezik? Tiltás és eltiltás, vagy nyílt kommunikáció?
Miért fontos, hogy az okokat, a körülményeket vizsgáljuk meg szülőként először, és ne felejtsünk el magunkra és a környezetünkre is ránézni ebben a helyzetben.

Addiktív világ

Amikor még szinte ki sem nyitottuk a szemünket, és féléberen a telefonunkon megszólaló ébresztőt sokadjára is szundira állítjuk, már kezünkben van az az eszköz, ami leginkább jelképezi a XXI. század addiktív légkörét. Az addikció ikonikus jelképe a mobiltelefon. Most nem arról fogok írni, hogy ma, szinte minden felnőtt óhatatlanul és kivédhetetlenül is függ valamitől. Inkább arról, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy gyermekeink ne váljanak felnőttként is „gyakorló”  és valódi függővé.

Azért is fontos róluk beszélni, mert éppen a kamaszkor a legérzékenyebb, legsérülékenyebb időszaka a fejlődésnek, ekkor próbálja a gyermeki létből a felnőtt létbe haladó személy az identitását kialakítani, ezért sem mindegy, hogy ebben az időszakban előforduló kríziseire, ami szinte szükséges velejárója a személyiségfejlődésünknek, milyen válaszokat tud adni, és azokhoz milyen eszközei vannak.

Korspecifikus jelenség

A ma felnövő generáció hatalmas idegi megterhelésnek van kitéve, a brutálisan rájuk ömlő, és szinte feldolgozhatatlan ingermennyiség miatt is. Minket felnőtteket is megterhel ez, csak mi már jobb esetben, megerősödve és az identitás-krízisen túljutva éljük világunkat.

A kamaszkor lázadása, a közösség húzóereje, a mindent ki akarok próbálni, amivel a határaimat kipróbálhatom attitűdje is arra tereli a fiatalok jó részét, hogy kipróbáljon valamilyen tudatmódosítót.

Fontos leszögeznem, hogy amikor tudatmódosítóról írok, akkor ebbe többek között beletartozik a kábítószer, az alkohol, internet, játék, energiaital, telefon is.

Nézzük a száraz adatokat, amik azt mutatják, hogy milyen arányban próbálnak ki, vagy akár használnak rendszeresen tudatmódosítót a fiatalok. ( ( Az adatok forrása : Európai iskolavizsgálat az alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásokról – 2015-Elekes Zsuzsanna)

Még megdöbbentőbb ez a szám az alkohol, energiaital és az internet használatára nézve.

A nagyobb gyakoriságú fogyasztás jellemzőbb a fiúkra, és elsősorban tömény ital formájában történik. Az utolsó fogyasztási alkalomra vonatkozó mennyiségi adatok alapján az egy alkalommal elfogyasztott mennyiség tiszta szeszben számolva 79 ml/fő, ami jelentősen meghaladja a felnőttekre vonatkozó hasonló adatokat, és jóval több annál, amit az egészségügyben dolgozó szakemberek elfogadhatónak tartanak. A mennyiségi adatok alapján a tömény ital dominálja a fiatalok alkoholfogyasztását. A diákok közel kétharmada legalább egyszer volt már részeg az élete során, az előző hónapban lerészegedők aránya pedig 22,2%.”

Amik a számokon túl vannak…

Azt gondolom, hogy a száraz tényekről szinte mindenki tud, vagy legalábbis hallgatólagosan sejt. Mit lehet tenni, hogy egyrészt, ne legyenek ennyire magasak ezek a számok, illetve hogyan lehet megelőzni, hogy a mai fiatal generációból minél kevesebben váljanak később függővé?

A legfontosabbnak azt tartom, hogy nyílt kommunikáció szükséges ebben a témában. Holisztikus szemléletű prevencióra gondolok, amiben részt vesznek a szülők, a tanárok és a diákok. Ahol nem elsősorban és csak a büntetőjogi következményeket ecsetelik a lázadó ifjúságnak. Akik sokszor többet tudnak már az éppen aktuális szerekről, és akiknél lehet, hogy pl.  ciki kimaradni a közös, nagy rohamivásokból, vagy a körbeadott füves cigiből.

Igenis beszélni kell arról, hogy pl. mi az alkoholizmus, mi van akkor, ha a családban valakinek ezzel problémája van, és hogy ez az egész családod érintő kérdés. Aztán beszélni arról, hogy milyen hosszú távú következményei lehetnek a szerhasználatnak, milyen hatása van az egyes kémiai és viselkedésbeli függőségnek. Hogyan hatnak közvetlenül a testükre és a lelkükre..

De! A legfontosabbnak azt tartom, hogy ha a gyermekünk kipróbál valamit, és ez kiderül, ne essünk neki, ne bélyegezzük meg, hanem próbáljunk mögé látni, vele lenni. Persze ehhez az kell, hogy legyen egy nyílt, bizalmi légkör a szülők és az éppen mindent kipróbálni, megtapasztalni akaró gyermekük között.

Minden szerhasználat mögött valami krízis van, valami feloldhatatlan szorongás, valami lefagyott trauma. Ezek megoldása, feloldása nem megy egyik napról a másikra, de ha nem marad ezekkel egyedül a gyermek, akkor van esélye arra, hogy nem a választott tudatmódosító szere, lesz a Szer-elme…

Mint minden kapcsolódásban a szülő-gyermek kapcsolatban is a legfontosabbnak azt tartom, hogy legyen odafigyelés, bizalom, nyílt kommunikáció, kölcsönös tisztelet, és nem utolsósorban keretek. Nem büntető szabályokra gondolok, hanem mindenki által ismert keretekre, amik nem öncélúak, hanem támaszt és támogatást adóak az éppen önmagát kereső kamasz számára, és amik a szülőknek is biztonságot adnak abban, hogy egy elfoadó, szeretetteljes gondozói szerepben tudjanak működni..

Holisztikus prevenció

Végezetül elengedhetetlennek tartom, hogy abban az országban, ahol közel 800.000 alkoholista van, ahol 400.000 gyermek él olyan családban, ahol az egyik vagy mindkét szülő alkoholista, ahol 200.000 gyógyszerfüggő él, ne csak a kábítószerekről beszéljünk (kb. „csak” 30.000 kábítószerfüggő van ma Magyarországon) hanem többek között az alkoholról, és a Rivotril-Xanax-Frontin hármasról is, amikről sokszor nehezebb lejönni, mint a heroinról!  Ezzel nem azt mondom, hogy az egyik jobb, mint a másik, inkább azt, hogy legyünk tisztába azzal, hogy Magyarországon hol tartunk éppen tudatmódosító fronton.

A holisztikusság ebben a kontextusban arra vonatkozik, hogy a teljességet vizsgáljuk, és minden szereplőt vonjunk be a prevencióba.

Írta: Füstös Kiberov

A témában elhangzott egy beszélgetés is a szerzővel, amit ezen a linken tud megnézni: 

Fiatalkori szerhasználat

https://www.facebook.com/orczyklub/

https://www.facebook.com/addictquarter