A függőség krónikus, progresszív, halálos betegség. Tünetei az élet testi, lelki és szociális szintjein is megjelennek. Ha a függőség megjelenik a családban, az minden tagra valamint a család egészére is hatással van. Ez a hatás megjelenhet kötődési zavarokban, fejlődési problémákban, anyagi nehézségekben, érzelmi distresszben, és adott esetben bántalmazásokban. A függőség köré szerveződött családban felnövő gyermekek pedig nagyobb valószínűséggel válnak maguk is függővé és ez a minta transzgenerációsan ismétlődik.

A függőségnek tehát nem csak egyéni szinten van hatása. A család egészét és struktúráját tekintve is változásokat okoz. A függőség nem gyógyítható, de kezelhető betegség, és a felépüléshez több út is vezet. Az önsegítő csoportok (NA, AA, GA, SLAA, Al-Anon, CoDa, ACA), az egyéni konzultációk, a család-és párterápia, a terápiás csoportok mind hozzátesznek valamit a józan élet eléréséhez.

A pár-és családterápia segíti a közös felépülést. A függőség nem véletlenül alakul ki, szerepe és jelentése van. Nem csak a függőre hat, a környezetére is erőteljes hatással van. A függőség központi szerepet kap a család életében és az egymás közötti kapcsolatokat alapjaiban határozza meg. Családterápia nélkül a függőnek sokkal nehezebb lesz a felépülés, a kezelés hatására még inkább izolálódhat a családtól, akik nem értik éppen min is megy keresztül. Ez a meg nem értés nem rosszindulatból táplálkozik, inkább információhiány és a kommunikáció elégtelen volta okozza. Ha a családtagok rálátnak arra, mivel járultak hozzá a függőség kialakulásához és annak fennmaradásához, egy óriási lépést tettek a közös felépülés felé.

Amikor elkezdünk egy pár-és családterápiás folyamatot, legtöbb esetben erősen bátorítjuk a tagokat arra, hogy vegyenek részt az önsegítő csoportokon is, és kezdjék el az ottani felépülési programot a lépéseken való munkával együtt. Nézzük meg miért szoktuk ezt feltételként szabni:

1. Időbeliség. A család-és párterápia rövidterápia. Általában 8-12 alkalmat vesz igénybe, kéthetenkénti találkozásokkal így ez nagyjából egy fél éves folyamat, amely segíthet megőrizni és/vagy energetizálni az erőforrásokat, valamint segít abban, hogy a kapcsolati környezet támogassa a józanság elérését/megtartását. A függőség viszont krónikus betegség, rövid terápiás beavatkozással nem kezelhető. Ezért fontos az önsegítő csoport, ami a felépülés gerincét adja, hosszú távon jelen van és biztonságot ad. 

2. Felelősség, prioritás, hierarchia. A párterápia a függőség által eltorzított kapcsolati struktúra megváltoztatásával foglalkozik, ez közös munka. A határproblémák, a felelősségvállalás torzulásai, a bizalom megingása vagy megszűnése - ezek mind jellegzetes tünetei a függőségnek és nem lehet egyedül megváltoztatni azokat. Hiába csak a pár egyik tagja függő, a terápián minden résztvevőnek változnia érdemes az eddigi működésén; egyedül nem lehet felépülni. Az önsegítő csoportok segítenek az új, funkcionális határok kialakításában és fontos szerepe van a hierarchia újrarajzolásában is: a józanság áll az első helyen. Ez a meglátás könnyen félreértelmezhető elsőre. A józanság az első és minden más utána következik. Akkor fontosabb mint a gyerekem, mint a munkám, mint a párom, mint a szüleim...? A visszakérdés: ha nem józan és továbbra is használ akkor az hogyan tudja ellátni a munkáját? Milyen mintát ad a gyerekeknek és milyen következményei lesznek számunkra? Mennyiben segíti a párkapcsolat működését? Általában semennyire. A józanság fontossága és első helyre kerülése nem az érzelmi töltés intenzivitását mutatja (a gyerekem természetesen jobban szeretem, mint a szermentességet), hanem egyfajta sorrendiséget ad. Ha sikerül józan életet élni, akkor az pozitívan fog visszahatni a gyerekekre, a párkapcsolatára, a munkájára… 

3. Hatékonyság. A felépülés komplex folyamat. Jobb, ha több oldalról is meg van támogatva. Ebből a szempontból nézve a felépülési munka nem különleges: ha az ember időt és energiát szán rá, lesz eredménye. Mint a testedzés: ott szükség van edzéstervre, étrendre, az edzésmunka elvégzésére, megfelelő mennyiségű pihenésre és regenerálódásra. Ha az egyik ezek közül hiányzik, az az egész folyamatra negatívan hat vissza. A felépülés során is az egyéni, a párterápia, az önsegítő csoportok egymást kiegészítik és támogatják. Ha az egyik kimarad, billegni kezd az egész felépítmény. A komplex munka hatékonyabb és a terapeuták felelőssége, hogy a leghatékonyabb megoldási utat javasolják. Hogy ez elfogadható-e, az a kliensek döntése, amit tiszteletben tartunk. 

4. Bizalom. A függőség erodálja a bizalmat (hazugságok, elhallgatások,visszaesések, titkok...). A bizalom újjáépítése idő és munka. Minden nap egy kicsit hozzá lehet tenni és téglánként lehetséges újjáépíteni. Fontos, hogy nem szavakkal, hanem tettekkel építhető újjá. Erre is jó az önsegítő csoporton való részvétel: látható, rendszeres munka, ami tettekkel bizonyítja nap mint nap, hogy az ember elkötelezett a változás irányába. És ez a folyamatos munka egyrészt építi a függőséggel küzdő önértékelését és a társa bizalmát is menne. 

5. Motiváció. Ezzel kapcsolatban is visszacsatolást ad az önsegítő látogatása. Mennyi munkát hajlandó beletenni? Mit üzenhet, ha a munka nem valósul meg? Mit üzen a felépülésre vonatkozóan? És mit a kapcsolat jövőjére vonatkozóan? Ha valaki nem fekteti bele a felépülésébe ezt a munkát, az is egy érthető döntés lehet. Ilyenkor meg szoktuk nézni azt, hogy ha így marad a kapcsolatuk, ahogyan most van, az elfogadható-e számukra. Ha igen, az tényleg azt mutatja, hogy felesleges lenne plusz erőfeszítést tenniük.  

Egy megjegyzés: egyetlen felépülési mód sem illik minden emberhez. A csoportok sem használnak mindenkinek. Hogy hasznos-e vagy sem, a tapasztalatokból érdemes leszűrni. Ha kipróbálja és egy ideig munkát tesz bele az ember és megismerkedik a módszerrel, utána lehet megalapozott véleményt alkotni róla. Tehát nem ez az egyetlen út, de egy valószínűen hatékony út, ezért érdemes kipróbálni és bizalmat szavazni neki. 

Írta: Ilka András pszichológus

https://www.facebook.com/orczyklub/

https://www.facebook.com/parcsaladterapia/